| |
BENEDEK ELEK
Title:Az arany gomb
This text will be replaced
Subject:FICTION
Benedek Elek: Az arany gomb
(Izlandi mese)
Volt egyszer egy öregember s egy öregasszony. Nyomorult kis kunyhócskában laktak s szörnyû szegények voltak. Minden vagyonuk egy arany gombocska volt. Ez az arany gombocska az asszony orsajának a hegyén ragyogott. Nem messze a kunyhócskától volt egy nagy halom. Errõl az emberek azt hitték, hogy az alatt a nagy halom alatt egy tündér tartózkodik. Nevet is adtak a tündérnek: Kidhusz-nak hívták. Mindenki elkerülte a halmot, nem mertek afelé még közeledni sem.
Egyszer az öregember, szokása szerint, elment vadászni, az asszony meg otthon maradt s font csendesen magában. De merthogy igen szép idõ volt, kiült a guzsalyával a kunyhó elé s ott font, fonogatott. Egyszerre csak, hogy történt, hogy nem: elég az, hogy leesett az arany gomb az orsajáról s úgy elgurult, hogy az asszony hiába kereste, nem találta sehol. Hej! szörnyen elbúsulta magát a szegény öregasszony! Ez az egy vagyona volt, ez az arany gomb, s íme, ez is elveszett. Tûvé tett mindent, de hiába, nem találta sehol.
Közben hazajött az öregember s az asszony elbeszélte a nagy szerencsétlenséget.
- Hej! - mondotta az öregember - azt a gombot bizonyosan Kidhusz vette el. Senki más nem cselekedte azt. Na, megállj! megyek hozzá, felkeresem s visszakövetelem tõle a gombot. Vagy visszaadja, vagy pedig valami más egyebet ad érette.
Megijedett az öregasszony, kérte az urát, ne tegye: ki tudja, miféle nagy baj éri. De az öregember nem tágított, ment egyenesen a halomnak, oda, ahol a tündér lakott. Volt a halom oldalán egy ajtó, azon kopogtatott jó erõsen, aztán még meg is döngette a botjával.
Egyszerre csak megszólal belülrõl Kidhusz:
- Ki kopogtat az én házamon?
Felelte az öregember:
Szegény öregember kopog,
Az arany gombért mit kapok?
- Miféle arany gombról beszélsz te? - kérdezte Kidhusz.
- A feleségem orsajának az arany gombjáról, - felelt az öregember. - Elveszett, s bizonyosan nálad van ez most.
- Az lehet, - mondotta a tündér. - Hát aztán mit kívánsz érte?
- Adj nekem egy olyan tehenet, amelyik egyszeri fejésre 10 mérõ tejet ad.
- Jól van, - mondotta Kidhusz - megkapod azt a tehenet. - Azzal kieresztett a házából egy tehenet, az öregember pedig megfogta és hazavezette. Egyszeribe megfejték a tehenet s hát csakugyan egy fejésre 10 mérõ tejet adott. Aztán megfejték másodszor is: akkor is annyit adott.
Na, volt nagy öröm a háznál! Most kezdõdött csak az igazi jó élet! Mondja az öregasszony:
- Hallod-e, szeretnék egy jó vacsorát csinálni. Elmegyek a boltba, lisztet hozok, kását fõzök, milyen jó lesz az tejjel!
- Ne menj te a boltba, - mondotta az öregember, - majd elmegyek én Kidhuszhoz s hozok tõle lisztet.
Ment is az öregember Kidhuszhoz, kopogtatott az ajtaján, döngette a botjával, amíg ki nem szólt:
- Ki kopog az ajtómon?
Felelt az öregember:
Szegény öregember kopog,
Az arany gombért mit kapok?
- Hát mit kívánsz? - kérdezte a tündér.
- Adj nekem egy fazék lisztet, mert a feleségem kását akar fõzni vacsorára.
Adott a tündér lisztet nem egy fazékkal, de adott egy mázsát: alig tudta hazacipelni az öregember. Bezzeg hogy estére lett nagyszerû vacsora: kása meg tej hozzá.
Mikor aztán jóllaktak a kásával meg a tejjel, ami liszt megmaradott, azt szépen elzárták. Aztán elkezdettek gondolkozni: ugyan még mit kérhetnének a tündértõl. Gondoltak erre, gondoltak arra, s egyszerre csak azt határozták: az volna legjobb, ha a tündér felvinné õket Szent-Szûz-Máriához.
- No, ez mégsem lesz könnyû dolog, - gondolták magukban, - hogy oda feljussanak.
- Várj csak, - mondotta az öregember - megyek én a tündérhez, kérek tõle egy olyan létrát, amely fölér az égig. Ez csak nem sok azért az arany gombért!
Elment az öregember, kopogtatott a tündér ajtaján, az meg kiszólt:
- Ki kopog az ajtómon?
Felelt az öregember:
Szegény öregember kopog,
Az arany gombért mit kapok?
Kiszólt a tündér:
- Hát azért a haszontalan gombért még nem kaptatok eleget?
- Bizony nem kaptunk, - mondotta az öregember - s meg sem is elégedünk addig, amíg fel nem megyünk Szûz-Szent-Máriához! Által akarjuk adni neki a kásamaradékot.
- Jól van, - mondotta a tündér - hát adok én nektek létrát, azon felmehettek.
Azzal az öregember megfordult, nagy örömmel hazaszaladt a feleségéhez s mondta neki:
- Örülj, feleség, lesz létra!
Egyszeribe felkészülõdtek, ami kásamaradék volt, azt összeszedték, vitték magukkal. S ím, ahogy odaértek a halomhoz, már ott is állott a létra. Felért egészen az égig.
Nosza, mindjárt nekiindultak, elöl ment az öregember, utána az asszony. Mentek fel, fel, mind feljebb, feljebb, hanem egyszerre csak megszédült az öregember, lezuhant a földre. Megszédült az öregasszony is, az is lezuhant. Egy nagy kõre esett mind a kettõ. Az öregembernek is, az öregasszonynak is kiloccsant az agyveleje a kõre s odaloccsant a kásamaradék is. Ahová az agyvelõ loccsant, ott a kövön fehér folt lett, ahová a kása hullott, ott meg sárga folt.
Még ma is lehet látni a köveken ezt a kétféle foltot...
...
|
|
