| |
ANDERSEN HANS CHRISTIAN
Title:Csütõrtõk
This text will be replaced
Subject:FICTION
Hans Christian Andersen
CSÜTÖRTÖK
- Most pedig - mondta Ole Luköie - mutatok neked valamit, ha nem ijedezel. Mindjárt itt terem egy egérke.
Egy szempillantás múlva már ott ült a tenyerén egy kedves, takaros kisegér.
- Azért jött - folytatta Ole Luköie -, hogy meghívjon az egérlakodalomra. Ma éjszaka mennyegzõt tart itt két kisegér. A padló alatt laknak, édesanyád éléskamrájában. Igazán szép lakásuk van!
- De hogy férek én be az egérlyukba? - kérdezte Hjalmar.
- Azon ne törd a fejed! - felelte Ole Luköie. - Bízd csak rám, majd én kicsire varázsollak! - Azzal rápermetezett Hjalmarra, s a fiú egyre kisebb lett, végül zsugorodott, mint a kisujjam. - Kölcsönkérheted az ólomkatonád ruháját, éppen illik rád, társaságban különben is jól fest az egyenruha!
- Igen, igen! - kiáltotta örömmel Hjalmar, s már rajta is feszült az egyenruha - olyan volt benne, mint a legdélcegebb kis ólomkatona.
- Szíveskedjék még a fejére tenni az gyûszûjét - tanácsolta a kisegér. - Akkor aztán indulhatunk a lakodalmas házhoz.
- Hát személyesen vezet el bennünket, kedves egérkisasszony? - kérdezte Hjalmar. De már indultak is.
Leereszkedtek a padló egyik résén, s egy hosszú folyosóra értek, amely olyan alacsony volt, hogy a gyûszûsüveg majdnem súrolta a mennyezetét. Korhadt fadarabok világították be.
- Ugye, milyen pompás illat van itt? - kérdezte az egérke, aki vezette. - Szalonnabõrrel kenték be az egész folyosót. Igazi ünnepi pompa!
Beléptek a lakodalmas terembe. Jobb kéz felõl kicsiny egérhölgyek sorakoztak; cincogtak, vinnyogtak, mintha a legjobb barátnõk volnának valamennyien. Bal felõl uraságok álldogáltak, hosszú bajszukat pödörgették. A terem közepén, egy kivájt sajtkarikában, ott állt az ifjú pár; mindenki szeme láttára hevesen csókolóztak, hiszen jegyesek, s hamarosan férj-feleség lesznek.
Gyûltön-gyûltek a vendégek; az majdnem agyontaposták egymást ezért a jegyespár kiállt az ajtóba, hogy senki se léphessen se ki, se be. A terem is, akár a folyosó, szalonnabõrrel volt bekenve, ez volt az egész lakoma, de csemegének megmutattak egy borsószemet, amelyre egy kisegér rávéste a fogával a jegyespár nevét, azaz a nevük elsõ betûjét. Rendkívüli meglepetés volt!
A vendégek megállapították, hogy szép lakodalom volt, és nagyon jól mulattak. Hjalmar aztán hazament; igazán elõkelõ társaságban volt, de megelégelte a sok csúszás-mászást, kisujjnyi termetét meg az ólomkatona egyenruháját.
...
|
|
